A FET folyamata közben elterveztem, hogy mindenképpen elmegyek HCG vérvételre, hogy lássam, egyáltalán elindult-e valami a szervezetemben, az embriók legalább egy picit ragaszkodtak-e, vagy semmi nem történt.
A kéthetes várakozás furcsamód nem tűnt most annyira hosszúnak, mint a korábbi inszem vagy lombik esetében, és magamat is valahogy nyugodtabbnak éreztem. A vérvétel reggelén (hajnalán..) izgatottan indultam el egy hozzánk közeli intézetbe, ahol pedig minden gördülékenyen, időben megtörtént. Izgatottan vártam az eredményt, a nap végére ígérték, hogy emailben küldik.
A nap történései viszont elvitték a gondolataimat, az egész napos munka után este még a tesómmal találkoztam egy közös intéznivaló miatt. A dolgunk végezte körül rápillantottam a telefonra, és megláttam, hogy megérkezett a várva várt lelet, ami viszont kóddal nyílt meg. Na, az email bezzeg nem részletezte ezt a kódot, de emlékeztem, hogy reggel a vérvétel után elmondták, azonban pontosan nem rémlett, milyen iratom hányadik számjegye milyen sorrendben kellene. Egy halvány gyanúm volt, és voilá, beigazolódott, megnyílt a doksi. A 11. napi HCG 963 - kettőt fordult velem a világ azon nyomban! Nyilván rengeteget olvastam a témában, így nagyjából tudtam, hogy olyan 50-60 körül már van remény, nekem pedig ennek sokszorosa az érték. Hihetetlen! Mindenképp azt szerettem volna, hogy a nagy hírt előbb Bencének mondjam el, így izgatottságomat és félénk örömömet a tesóm előtt rejtegettem - pedig egyébként mindent megosztunk egymással.
Viszonylag rövid ideig kellett csak tartogatni az engem szétfeszítő jó hírt, hamar hazaérkeztem. Bence még mit sem sejtően tervezgette volna velem az estét, szóba jött, hogy beszéljünk az egyik legközelebbi baráti párral, akivel a covid alatt rendszeresen videóhívással tartottuk a kapcsolatot. De ekkor már nem tudtam, nem is akartam magamban tartani életünk hírét, végre megtudta ő is, hogy szülők leszünk. Miután kiörömködtük magunkat, Bence hozzátette, hogy egyébként ő ezzel még semmit nem tud kezdeni - hozzáteszem, teljesen megértettem és olyan sok változást még én sem éreztem. A bomba biztosnak mondott vérvételi eredmény ellenére másnap azért csináltam egy sima terhességi tesztet, a második csík szinte előbb rajzolódott ki mint a kontroll vonal..! Életem első pozitív tesztje volt.
Mindez egy pénteki napon történt, másnap pedig egy lánybúcsúra voltam hivatalos, ahol először kellett mentegetőzni, hogy miért nem iszom, pedig bulikon ez annyira nem szokott rám jellemző lenni. De nem volt gond, mindenki megértően fogadta, hogy a lombikos folyamat miatt kímélném magamat. Eltelt a hétvége, hétfőn pedig hívtam K dokit, hogy az eredmény alapján sikeres volt a FET. A HCG szint hallatán azért ő is meglepődött. Kaptam tőle egy jó távoli időpontot, közel 3 hétre előre. Ha az inszem, lombik beültetés utáni 2 hét vánszorog, hát ez a 3 hét végképp csigalassan telt. De csak eljutottam a dokihoz, ahol pedig a megérzésem és titkolt reményem beigazolódott: ilyen magas HCG szintet nem egy baba okoz, hanem kettő! Madarat lehetett volna velem fogatni! Első ránézésre minden rendben volt velük, a kis szívüket is meghallgattuk. Bencét nem hívtam erre a vizsgálatra, a covid miatt meg sem fordult a fejemben, hogy beengedték volna - utólag mondták csak, hogy jöhetett volna... Szóval ő telefonon tudta meg, hogy ikreket várunk, amikor vele beszéltem, akkor azért már rendesen elérzékenyültem.
Mindennek már több mint 2 éve, és azóta óriásit változott az életünk. A terhesség nem volt teljesen problémamentes, de ennek menetét nem gondoltam részletezni már, csak a további történéseket. Az viszont már nem fér bele a "Lombiksztori" című blogba, így a történetünk új oldalon, más cím alatt folytatódik, immáron időben egy valósabb síkon, de változatlanul nem "élőben", nem naplószerűen.
