Ahogy az előző rész elején említettem, sikertelen lombik után 3 hónap szünetet szoktak általában javasolni, viszont azt találtam ki, hogy addig várnék, amíg vissza nem tér a peteérésem természetes módon. Ha ez több, mint 3 hónap, ám legyen több, de térjen vissza a természetes női működésem - de természetesen bíztam abban, hogy rendeződik a helyzet ennyi időn belül. Ennek megfigyelésére és követésére az akkor már 1-1,5 éve használt termékenységtudat-ismereteim segítettek, és szerencsére a harmadik ciklusra újra volt már peteérésem, illetve a ciklusom hossza is rendeződött. 

Mint annyi minden betegség, tünet esetén, a termékenység kapcsán sem lehet megkerülni az egészséges táplálkozás témáját. Sosem voltam nagy diétázós, sőt, kifejezetten szeretek és élvezek enni, és nem nagyon szeretnék és tudok finom falatokat megvonni magamtól. Azt tartom szem előtt, hogy fogyasztok mindent, de mértékkel - amibe persze belefér egy-egy görbe este, gyorséttermi fogyasztás vagy egy bőséges vasárnapi családi ebéd. Mindezt aktív, rendszeres és intenzív sportolással egészítem ki (trx, futás, túrázás, súlyzós edzések), ami testileg, szellemileg és lelkileg korábban is mindig jót tett. Az inszem és lombik időszaka alatt javasolják, hogy az életmódban ne változtassunk, aki korábban sportolt, az folytassa nyugodtan, ennek kifejezetten örültem, mert sportolás nélkül nem is akartam elképzelni a kezelés folyamatát. 

Arra sincsen egységes ajánlás, tanács, hogy ki milyen vitaminokat, kiegészítőket szedjen a babára készülés alatt. Információt ezernyi helyről lehet gyűjteni erről, én magam úgy döntöttem, hogy egy sima gyógyszertárban kapható vitamint szedek, amit méhpempővel egészítek ki - utóbbi hatásaiban leginkább amiatt hittem, mert egy természetes alapú kiegészítőről van szó. 

A várakozás hónapjaiban tehát vitaminokat szedtem, rendületlenül sportoltam, a ciklus normalizálódását pedig termékenységtudat segítségével figyeltem. Mindezen gyakorlati dolgok és az előző részben bemutatott lelki, mentális megerősítések mellett azonban változatlanul bíztam abban, hogy hátha mégis csak természetes módon megtalálják egymás a kis sejtjeink, és nem lesz szükség FET-re, azaz fagyasztott embrió transzferre. 

Ám sajnos ez nem így alakult, így elméletben mehettünk volna a fagyasztott gyerekekért. Miért használok feltételes módot? Mert a munkahelyemen elég stresszes heteim voltak, rengeteget idegeskedtem és sokat dolgoztam, nem akartam megkockáztatni, hogy akár emiatt ne sikerüljön a FET. Viszont szerencsére azt is láttam, hogy a nehéz hetek meddig tartanak, így meg tudtam becsülni, hogy nagyjából húsvét körül már tudnánk menni a kis fagyasztott srácainkért. 

A következő bejegyzésben mutatom majd be a FET folyamatát és a tapasztalataimat. Tartsatok velem! 

Gyöngyi 

2020. április